JÁNOS MÁRKUS-BARBAROSSA
János Márkus-Barbarossa (Szilágyzovány, 4 de Junio de 1955). Poeta húngaro, escritor, fabricante de instrumentos, y anticuario, estudió música y artes gráficas simultáneamente, además de ser escritor, compositor y actor
Entre sus creaciones literarias están: “Midnight at the airport”, “Don’t tie an invoice to my big toe”, “Laudation of muses”, “This is my skin, my topcoat”, “Herodies”, “Dihoriada”, “Limericas”, “The dweller of poems”, “Imaginary Sunday” – Poem anthology, “Pussytorium”, “Fidelius” – novelette en lenguajes húngaros y rumanos, “Bachelor’s dance”, etc.
Pensamientos des presupuesto ángel del Señor
Sigo sin haber hablado con ángeles.
O bueno, no sé.
Yo también tengo alas,
En los fines de semana les quito el polvo,
Vuelo en torno a mí mismo,
Dándole un pequeño susto a los gorriones acudidos con ganas de fraternización,
Y me parece oír el eco diciendo: qué mosquito tan gordo
No nos va a caber en un poema.
Pero bueno, ¿qué suele caber en un poema?
Ya, el que tal vez me quieras – ¿pero cómo?
No hice yo ni a Antígona,
Edipo está como está,
Mientras que mis diez dedos van midiendo
Bajo mi vientre al Padre Terrenal.
Ocho pulgadas, por lo menos, sigo cabiendo.
Esto es más bien prosa. Un a modo de prosa.
Yo también te quiero. Mis pies
También tienen diez dedos, con los que te saludo.
Por encima, varices, y por donde anden,
Conservan el olor de nuestros polvos.
Lo que, sin duda alguna, nos toca solo a nosotros dos.
Y ahora, que empiece el poema.
http://www.festivalpoesianicaragua.com/2016/01/07/janos-markus-barbarossa-1955/
Görögösen
Látod most felidézlek versszínű bő selyemingben
hátul gombolom újból álmaim rőt paripáján
nyergem ostorom kantárt hajban a néhai csatot
lám ugye törpül az est kikütyült vacsorája
kancatejek melegét hitegetni való
Várhat még elidőzhet ámulatom vele más is
kósza görbületében hátra tekintget a holnap
itt várnék ma reád hol a szirten a sólyom
néz le a mélybe és kék kutya nyalja sebéből
tejfeles szívdobogás kikerics-dalait
(***)
Az árbocok tövétől számított
harminckét lépés lenne tán a kék.
Nem én lépem, én most csak ámítok:
gondomban élők s holtak várnak épp.
Mi csülköm kell, hogy szabja némi rőf
szelünk alatt hordók négyszögletét,
míg kósza báj szarvával összedöf
s Pilát-papánk mégúgy s már szögre tét'.
A mában, itt, kihull a fogtömés,
cseresznyefék virulnak, gesztenyék,
sa bérlakás parnasszusán a rés
bivalycsordányi álmát hergeted.
(Harminckét lépés lenne tán a kék,
bőrödre szabott színpad: rejteked.)
Szép reggel
a karórádra nézel
s pontosan tudod:
ez itt a létezés.
- na basszam!
ilyenkor az a másik nem ketyeg.
- álmodik centid az araszban.
tehát a reggel.
fogmosás.
bélműködés.
vízhólyag.
semmi lárma.
kávé.
cipőfűző és nagykabát.
- babérliget,
citromfa vár ma
kezedben bátor kalapod.
tükörben nyugtázod alakod.
ismét az óra.
ajtódról leveszed lakatod
s kikopogtatsz a folyosóra.
hahahaiku
unom magam
vakargatom
a névelőt
helyhatározót
névmást
igét
melléknevet
hát mi a franc lesz ebből
tán csak nem vers
Nagyon tetszik! :)
ResponderEliminar