lunes, 18 de enero de 2016

JÁNOS MÁRKUS-BARBAROSSA [17.938]


JÁNOS MÁRKUS-BARBAROSSA

János Márkus-Barbarossa (Szilágyzovány, 4 de Junio de 1955). Poeta húngaro, escritor, fabricante de instrumentos, y anticuario, estudió música y artes gráficas simultáneamente, además de ser escritor, compositor y actor

Entre sus creaciones literarias están: “Midnight at the airport”, “Don’t tie an invoice to my big toe”, “Laudation of muses”, “This is my skin, my topcoat”, “Herodies”, “Dihoriada”, “Limericas”, “The dweller of poems”, “Imaginary Sunday” – Poem anthology, “Pussytorium”, “Fidelius” – novelette en lenguajes húngaros y rumanos, “Bachelor’s dance”, etc.


Pensamientos des presupuesto ángel del Señor

Sigo sin haber hablado con ángeles.
O bueno, no sé.
Yo también tengo alas,
En los fines de semana les quito el polvo,
Vuelo en torno a mí mismo,
Dándole un pequeño susto a los gorriones acudidos con ganas de fraternización,
Y me parece oír el eco diciendo: qué mosquito tan gordo
No nos va a caber en un poema.
Pero bueno, ¿qué suele caber en un poema?
Ya, el que tal vez me quieras – ¿pero cómo?
No hice yo ni a Antígona,
Edipo está como está,
Mientras que mis diez dedos van midiendo
Bajo mi vientre al Padre Terrenal.
Ocho pulgadas, por lo menos, sigo cabiendo.
Esto es más bien prosa. Un a modo de prosa.
Yo también te quiero. Mis pies
También tienen diez dedos, con los que te saludo.
Por encima, varices, y por donde anden,
Conservan el olor de nuestros polvos.
Lo que, sin duda alguna, nos toca solo a nosotros dos.
Y ahora, que empiece el poema.

http://www.festivalpoesianicaragua.com/2016/01/07/janos-markus-barbarossa-1955/




Görögösen 

Látod most felidézlek versszínű bő selyemingben 
hátul gombolom újból álmaim rőt paripáján 
nyergem ostorom kantárt hajban a néhai csatot 
lám ugye törpül az est kikütyült vacsorája 
kancatejek melegét hitegetni való 

Várhat még elidőzhet ámulatom vele más is 
kósza görbületében hátra tekintget a holnap 
itt várnék ma reád hol a szirten a sólyom 
néz le a mélybe és kék kutya nyalja sebéből 
tejfeles szívdobogás kikerics-dalait 



(***) 

Az árbocok tövétől számított 
harminckét lépés lenne tán a kék. 
Nem én lépem, én most csak ámítok: 
gondomban élők s holtak várnak épp. 

Mi csülköm kell, hogy szabja némi rőf 
szelünk alatt hordók négyszögletét, 
míg kósza báj szarvával összedöf 
s Pilát-papánk mégúgy s már szögre tét'. 

A mában, itt, kihull a fogtömés, 
cseresznyefék virulnak, gesztenyék, 
sa bérlakás parnasszusán a rés 
bivalycsordányi álmát hergeted. 
(Harminckét lépés lenne tán a kék, 
bőrödre szabott színpad: rejteked.) 





Szép reggel 

a karórádra nézel 
s pontosan tudod: 
ez itt a létezés. 
- na basszam! 
ilyenkor az a másik nem ketyeg. 
- álmodik centid az araszban. 

tehát a reggel. 
fogmosás. 
bélműködés. 
vízhólyag. 
semmi lárma. 
kávé. 
cipőfűző és nagykabát. 
- babérliget, 
citromfa vár ma 

kezedben bátor kalapod. 
tükörben nyugtázod alakod. 
ismét az óra. 
ajtódról leveszed lakatod 
s kikopogtatsz a folyosóra. 




hahahaiku 

unom magam 
vakargatom 
a névelőt 
helyhatározót 
névmást 
igét 
melléknevet 
hát mi a franc lesz ebből 
tán csak nem vers










1 comentario: