lunes, 13 de febrero de 2012

GYULA TAKATS [5.866]



Gyula Takats 

( Tab , 1911 . 04 de febrero - Kaposvar , 2008 . 20 de noviembre ), el Premio Kossuth poeta húngaro, escritor, traductor, crítico y profesor.
OBRAS:

POESÍA

Kút (1935)
Kakukk a dombon (1937)
Május (1939)
Családfa helyett (1941)
Hold és hárs (1943)
Se ég, se föld (1946)
Vízitükör (rajzok, versek, 1955)
Az emberekhez (1955)
Mézöntő (1958)
Rózsává lett róka (gyermekversek, 1958)
Virágok virága (1961)
Évek, madarak (1965)
Villámok mértana (1968)
A tündérhal és a háló (halászrege, 1968)
Sós forrás (1973)
Dorombol a hold (gyermekversek, 1973)
Száz nap a hegyen (1975)
Fogadj be, világ (1976)
Vulkánok, fügefák (1978)
A semmi árnyéka (1980)
Százhúsz vers (1980)
Kimondani (1981)
Helyettük szóljál (1982)
A rejtett egész (1984)
Felhők Árkádiából (összegyűjtött versek 1930-1967, 1986)
Más távlat (összegyűjtött versek 1967-1983, 1987)
Kövül az idő (1989)
Szonettek a Styxen túlra (1990)
Versek Drangalagból (1991)
Az innen és a túl (1994)
Csu és Drangalag (1996)
Már Drangalag viszi (2000)
Bacchus könyve (2006)
Hol is a Volt (2007)

PROSA

A somogyi Nagyberek (1934)
Vágják a berket (kisregény, 1942)
Polgárjelöltek (regény, 1945)
Színház az „Ezüst Kancsóban” (regény, 1957)
Képek és versek útjain (esszék, műfordítások, 1961)
Kinek könnyebb? (elbeszélések, 1963)
Egy flóbertpuska története (ifjúsági regény, 1967)
Vitorlás a berken (ifjúsági regény, 1971)
Egy kertre emlékezve (tanulmányok, 1971)
Hódolat Berzsenyi szellemének (versek, esszék, 1976)
A harmónia keresése (esszék, 1979)
Helyét kereső nemzedék. Költők levelei 1934-1949 (1984)
Tükrök szava - betűk arca (jegyzetek, 1985)
Somogyi pásztorvilág (tanulmány, 1986)
Csokonai Somogyban (1993)
Az igazi poézis keresése: Írások Berzsenyi Dánielről (1994)
Emlékek életrajza (2002)
Öt esztendő Drangalagban 1981-1985 (2005)
Levelezés Fodor Andrással 1948-1997 (2007)





Traducción de Rodrigo Escobar y Vera Székács








DONDE HOJEA LAS ROCAS


Pura empieza la lluvia fresca.
Contesta a plena voz la tierra.
Bueno sería saber tal lengua.
Leer las letras de la hierba.


¡Sin ella es nada el ditirambo!
¿Cómo así volver con lo entero?
Es libro en blanco - ¡para Chu!
y su halo de excelsa poética.


La más amplia frase en lo nuevo.
En secreta lengua del ser
donde hojea rocas la musa
en verso más allá del nuestro.














Y AUNQUE MÁS FÁCIL ES MÁS DURO


Piedras rotas y viejos árboles
acogen a veces a Chu,
que al poder a su sombra
ver lejos más y siempre,
sin piedad se confiesa...
Y aunque más fácil es más duro,
ni aquí ni allá está cerca su camino.














IGUAL QUE EL MUNDO


Hasta olvidó traer las llaves.
La misma casa se le abrió.
La amarilla vela dormía.
Por el hogar brillaba el cielo.
Y cuando abrió las celosías,
desde Drangalag ya miraba
qué murmura y de él además
el mundo envuelto en telarañas...
Y en la noche siempre inconclusa,
escribiendo de allá y de aquí
tal como el mundo,
entre la vela y el hogar
daba pasos sin avanzar
una y otra vez Chu.














Y SOSPECHANDO APENAS
(Chu y la roca)


Mientras bajo sus plantas
crece y crece el abismo,
como si echara alas
lo hermoso y cuando crece,
Chu bien percibe
que siempre alumbra más la roca
y la piedra en su cueva...
Y sospechando apenas
la voz de nuestras rocas,
en su angosta terraza
dobla el poema y yace
al fondo del gran bosque,
a la sombra del musgo.













No hay comentarios:

Publicar un comentario