TAMÁSI LAJOS
(Nagykónyi, Hungría 1 de enero 1923 - Budapest, 26 de noviembre 1992)
OBRA:
A harmadik szerszám (1950) - József Attila-díjjal jutalmazták
Munkások (1952) - József Attila-díjjal jutalmazták
Dal az ifjúságról (1955)
Keserves fáklya (1957)
A ledöntött kőfal (1963)
A vas gyötrelme (1968)
Zugligeti ősz (1985)
Hazatérés (válogatott versek, 1993) posztumusz
En Pest la calle roja en sangre
Caminamos, una corriente
invisible nos cubre el pecho,
aún vuela el canto balbuceando,
pero en Pest la calle ya es nuestra.
Nada que hacer, esto nos queda,
esto apenas como refugio,
un resplandor alzando vuelo,
un flamear sagrado que brota.
Banderas altas, jubilosas,
se derraman en anchas sendas,
su color de seda se llena:
¡La calle en Pest de nuevo es nuestra!
Otra vez nuestro el bravo canto,
de corazón, ya no por fuerza,
y a los ojos miran las armas:
Ministro, ¿contra quién apuntas?
En Pest la calle roja en sangre,
sangre de obreros y estudiantes,
en Pest la calle roja en sangre,
¿contra quién apuntas, Ministro?
¿Contra quién las armas temblantes,
vosotros, ministros caídos?
Ni los tanques ni los servicios
secretos ya podrán salvaros.
Tú que a nombre del pueblo alzaste
las armas contra nuestro pecho
con las manos ha mucho en sangre,
Gerő, asesino, ?a dónde huyes?
En Pest la calle roja en sangre,
la lluvia cae y con su golpe
lava la sangre, pero queda
sobre las piedras de la calle.
En Pest la calle roja en sangre,
sangre de obreros y de jóvenes,
junto a banderas tricolores
poned una insignia de luto.
Y en las insignias tricolores
poned un trío de promesas:
una en lágrimas, puro llanto;
otra de odio a la tiranía,
y un voto: tú, país pequeno,
nadie que en ti viva lo olvide,
que la libertad ha nacido
de la sangre que en Pest corría.
26- 27 de octubre 1956
Piros a vér a pesti utcán
Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja,
akadozva száll még az ének,
de már miénk a pesti utca.
Nincs más teendő: ez maradt,
Csak ez maradt már menedékül,
Valami szálló ragyogás kél,
Valami szent lobogás készül.
Zászlóink föl, ujjongva csapnak,
Kiborulnak a széles útra,
Selyem-színei kidagadnak:
Ismét mienk a pesti utca!
Ismét miénk a bátor ének
Parancsolatlan, tiszta szívvel,
S a fegyverek szemünkbe néznek:
Kire lövetsz, belügyminiszter?
Piros a vér a pesti utcán,
Munkások, ifjak vére ez,
Piros a vér a pesti utcán,
Belügyminiszter, kit lövetsz?
Kire lövettek összebújva
Ti, megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
Titeket meg nem mentenek.
S a nép nevében, aki fegyvert
Vertél szívünkre, merre futsz,
Véres volt a kezed régen
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?
...Piros a vér a pesti utcán,
eső esik és elveri
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utcák kövein
Piros a vér a pesti utcán,
Munkások -ifjak vére folyt,
A háromszín lobogók mellé
Tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogók mellé
Tegyetek három esküvést:
Sírásból egynek tiszta könnyet,
S a zsarnokság gyűlöletét,
s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
mert úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán folyt a vér.
26-27 Octubre
No hay comentarios:
Publicar un comentario